Simogat ez a szél. Májusi. Beleborzongok, de mikor arrébb mozdítja a fa ágait, és néhány pillanatra ott bekukkant a napfény, pont elég meleget kapok.
Az őszapók sipongásába, a levélsusogásba olykor-olykor belerondít valami öreg pártkatona dörmögése, káromkodásféle lehet, tömbház. A nyitott erkélyajtóra erősített megsárgult függönydarab mögül károg valamit, az asszony is válaszol, krákogás, köpés, első emelet.
Elindul egy autó mellőlem, verébcsivitolás.
A másik oldalon átlátni a folyam túlpartjára, fakózöld szántók, fás ligetek.
Tompa bumm.
Érződik a becsapódás elementáris ereje, a túlpart egyszerűen feldomborodik, felemelkedik.
Elmegy mellettem egy autó.
Káprázat.
Egy járókelő megáll, s arra néz. Kínosan lassan telnek a pillanatok. S minden remegni kezd. Hadgyakorlat, hadarom magamban, de nincs tovább, a remegés iszonyú erőssé kezd válni, egy újabb puffanás, a ropogáson át hallom, hogy a panellakó valamit még ordít, s aztán felemel valami rettenetes erő, csak fel, fel.
Dunaújváros, 2009.05.12.
Az őszapók sipongásába, a levélsusogásba olykor-olykor belerondít valami öreg pártkatona dörmögése, káromkodásféle lehet, tömbház. A nyitott erkélyajtóra erősített megsárgult függönydarab mögül károg valamit, az asszony is válaszol, krákogás, köpés, első emelet.
Elindul egy autó mellőlem, verébcsivitolás.
A másik oldalon átlátni a folyam túlpartjára, fakózöld szántók, fás ligetek.
Tompa bumm.
Érződik a becsapódás elementáris ereje, a túlpart egyszerűen feldomborodik, felemelkedik.
Elmegy mellettem egy autó.
Káprázat.
Egy járókelő megáll, s arra néz. Kínosan lassan telnek a pillanatok. S minden remegni kezd. Hadgyakorlat, hadarom magamban, de nincs tovább, a remegés iszonyú erőssé kezd válni, egy újabb puffanás, a ropogáson át hallom, hogy a panellakó valamit még ordít, s aztán felemel valami rettenetes erő, csak fel, fel.
Dunaújváros, 2009.05.12.
